Ismét a végére értem egy Banks műnek. Név szerint a Holtpont-nak. A leghosszabb regény amit eddig tőle olvastam. Nem mondom, hogy a legjobb, mert valahogy ezt mindegyik könyve végén elmondhatnám:D de mindenképp méltó a sorba. Nem is tudom miért de mintha apró késztetést éreznék a Darázsgyár újbóli elolvasására. Ezt mindenképp elhalasztom, és valószínűleg jegelem is a nyárig.
Szeget ütött a fejemben, hogy miért is érzek akkora vákuumot a könyvek végén. Úgy gondolom egy álmodozó lélek vagyok(sajnos) és a könyvekben mindíg egy másik világba nyerek bepillantást. A sci-fikben legalábbis biztosan. Amikor vége a könyvnek "vissza kell térnem" a valóságba, elillan az álom és ez az ami fáj egy kicsit. Nembaj túlteszem rajt magam, amúgy is van egy következő olvasnivaló. Nem Banks, nem sci-fi szóval nem igazán illik a sorba, de anyukám személy szerint nekem szánta, szóval nekivágok, amúgy is érdekesnek ígérkezik.

Hogy kicsit írjak a könyvről is: olyan mintha, egy kirakóst raknék össze, és ezúttal kicsit közelebb állunk a szó szoros értelméhez. Szépen lassan a helyére kerülnek a darabkák, és minden világos lesz. Nagyon élveztem a könyvet, bár így utólag a vége kicsit elmázoltnak tűnik, talán csak a Katedrális utóhatása, kitufja. Kicsit sok a szereplő és egyikük sem lesz igazán húde szimpatikus, kivéve talán a Hálószakasz-t, viszont nemtudom beszélhetek e "róla" és nem arról(?). Ugyanis a hálószakasz egy RH(rendszerhajó). További informáci a Holtpont nevű könyvben:)
 

A cím megtévesztő lehet, most nem fogok a hangyákról az éhezésről(..:D) és egyéb "kollégiumi" dolgokról beszélni, csak hirtelen ez jutott eszembe. Az apropó, aminek okán írok az az 50. megnyert admirális játékom. Ez persze nem nagy szám, csakhogy ez az utóbbi 50 játékom. Teljesen tisztán nem buktam el egyet sem az utóbbi 50ből.

Aztán ha már ittvagyok. Elindultak a sorozatok!!!! How i met your mather; Fringe; Supernatural; és Bones. Amikor már azthittük nincs tovább hosszupuskasub-on látom a feliratot a 6. évad első részéhez. Remek! Óriási! Be kell vallanom ez hiányzott a nyáron, bármily gyarló dolog is.
Van még ok a boldogságra: Letöltöttem egy Boney M. super Hits-et! A legjobb 20 dal. Imádom!
   Megyek alukálni lassan, holnap meg JDHT házifejlesztés következik. Hajaj, muszáj lesz nekifeküdi. Kell és kész!
 

Úgy érzem mostanában kicsit elhanyagoltam ezt a blogot. Nem volt szép tőlem, de most igyekszem bepótolni valamit az elmúlt hetekből. Nem is tudom hol kezdjem, de mivel az elejét úgysem találom meg kezdjük az előző hétvégével. Öcsémnek(Tibor) 18. születésnapja adódott 18án szombaton. Na hát et még sem lehet csak úgy kezelni, mint a többi születésnapot így hát elmentem bevásárolni. Tudtam, hogy öcsém imádja a wiskeyt abból is a fekete címkéset, ezért [bár ennyi pénzt piáért nemmostanában fogok ismét kiadni] vettem neki egy Jack Daniel's-t. ersze nehogy nagyon megártson neki segítettünk az elfogyasztásában, és egy alkalomra megérte, főleg mert hihetetlenül örült neki. A buli Krezgáéknél volt a hegyen(hol máshol:) Voltunk többen is, név szerint nem akarom felsorolni, mert sérteném a személyiségi jogokat+nem is emlékszem talán mindenkire... Jól mulattunk, aztán 3-4 fele elpilledt mindenki. Alvás, másnap takarítás aztán még gombáztunk egyet és irány haza. Én vezettem hazafelé, ami nem volt túl nyugodt út. Na nem mert nem láttam az utat, csak a szondával nem szerettem volna találkozni. Nagyon nem.  Délután indultam vissza Pöstre de nem volt helyjegy. Sem első, sem másodosztályon, sem 3 sem a 7 órás IC-re. Nincs mit tenni megyünk gyorssal. Az meg jött 5:53 percet, szóval legközelebb pénteken megevszem a vasárnapi helyjegyem és akk nem lesz gond:D Most indulok Elektrotechnika-elektronikaI. előadásra, majd folyt. köv.

Már egy hét el is telt, mióta itt vagyok. Mármint Pesten koliban. etivel azért nem unatkoztunk most sem azt kell mondjam. Eddig minden órán bennt voltam, és ezt a jó szokásomat egy darabig szeretném is megtartani, kivétel persze az ütközés. Ez a félév a gépelemkről kell szóljon, na meg a 30 kreditről, amit felvettem. Holnap megyek haza hál'isten.
Aztán majd meglátjuk:)

Itt a nyár vége. Ezt mindíg annyira utálom :( Mióta Pesten tanulk picit még jobban...  Ha most visszanézek nem is tudom mit csináltam a nyáron. Ez az utolsó 2 hét szerintem több eseményt hozott, mint az eddigi 2 hónap. (Persze itt nem ér a családi nyaralás). Idén kimaradt a balcsi, a gyalogtúra ezeket azért bánom:( Nem jártam el edzésekre, részben mert már nagyon rég voltam, részben mert 6ig dolgoztam és 6tól van az edzés. A bringámat nagyjából sikerült foltozgatni, de még jó lenne  néhány dolgot cserélni. Talán a legegyszerűbb az lesz, ha elviszem Körmendre a bringásboltba, és kérek egy "teljes generált" :)
Most nézem, h már sötét van. Hihetetlenül utálom ezt. Legszívesebben depresszióba esnék, de ahhoz sincs kedvem D: Inkább pisszentek egy sört és gyújtok egy pipát.
 A pipáról eszembe 10 őerce törtem össze a pipámat, vagyis csak az üveget. Amúgy is akartam egy nagyot, most lesz talán pénz is rá,  meg már ürügy is :D Az új Banks könyv kezd érdekes lenni, szerintem néhány vonat return Pestig azt vége.

Nézzünk néhány pozitívumot: nem lesz reggeltől estig Máté(ez kicsit fasznak tűnik, de akik ismerik azok tudják miről beszélek), villámnet (akkor is ha mellettem 5Mbt/s al töltenek) most hirtelen ennyi, de találok majd még remélem. Mára elég is lesz, majd lesz még több.
 

Mire elérünka nyár végére szokás szerint feltornyosulnak a ennivalók. De ez most azért kicsit más. Egész aug elejéig nem akadt mukánk, már olyan amit meg is fizettek vona, most viszont hirtelen nem látunk ki a munkából. Én füvetnyírni járok, és erősen sürgetik öcsémet is, h jöjjön, de ő egyenlőre nem akaródzik 10 órát dolgozni naponta. Én pedig gyűjtök egy kis zsbpénzt az őszi napokra, nem olcsó berúgni manapság:D   Remélem a gyalogtúrára sikerül majd valahogy sort keríteni még suli előtt. Lassan megint eltelik egy nyár:( elég szomorú, de sajna nem tudunk ellene tenni. Pedig ha lehetne, nyugi már megtettem volna. Olvasni sincs időm, pedig elkezdtem egy újabb Banks művet;) Na majd jövök a fejleményekkel:D
 

Nagy nap volt ez azthiszem mindenkinek, aki jelen volt! Persze ehhez a szervezést is elkezdtük már eégen, az időpont volt a legérzékenyebb kérdés, hisz Peti is eljött, hogy megtudja, milyen is az a gotthárdi életérzés. Nos megtudta:) Ilyen bulit kérünk még sokat:D

Reggel korán kelés, 7:40re az állomáson kell lenni, ekkor érkezik Peti. Gyors bevásárlás, csak a legszükségesebb dolgok: Nestea; dohány, szén. Itthon mielőtt elindultunk volna, azért csak körbefutottunk gyorsan, ami igazából abból állt, h lementünk a bungiba, megmutattuk milyen szép lehetne a kilátás, ha nem lenne köd(...) és Máté Jawa mustang típusú motorkerékpárjának vizsgálata volt(Petinek ugyan ilyen motorja van). Aztán indulandusz, anyut kitettük a büfénél, felszedtük a kenyeret, aztán következő megálló szőlőhegy. Kipakolás, majd pisszent is hamar az első sör. Nekiláttunk az ebéd elkészítésének is, bár én csak hagymát pucoltam. Hamar tömtünk egy pipát is(még ég a torkom), aztán követte a második és így tovább. A többiek társasozni álltak, de én féltettem az estémet, ezért inkább csak mizsonoztunk a csajokkal, nem kevesebb sikerrel mint a társasozók:D Eztán elkészült az ebéd(grat Szaddam Igazán jó lett), majd kaja után lézengtünk, söröztünk, közben új emberek érkeztek, Fanny barátnői. Újabb társas kezdődött, és a zeneszolgáltatást átvettem én. Itt meg kell jegyezni, hogy egy holtidőszak következett, amikor a mókát fanny 2 barátnője szolgáltatta, ki a hisztériás beszédével ki a lenge öltözettel, ami sehogy sem akart ott maradni, ahol kellett volna neki. Sírtunk a nevetéstől, és a tehetetlenségtől, de aztán a lyányok elmentek aludni, mi pedig folytattunk az alkohol pusztítását. Itt valamikor befutottak gyökiék is, de hogy pontosan mikor, azt nem tudomD: Az idő telt, az innivaló fogyott, a hangulat folyton nőtt, elérkezett a Partyzene ideje. Kezdetét vette az igazi jóféle buli, tánc, zene, éneklés(?), közben sötét lett valamikor, megettük a csilisbab maradékát, és a pizzát is. 2db 2.1ről ment a zene párhuzamosan, a hangerővel nem volt probléma, a hangulattal sem, csak hát azok a frány aksik nem bírták az iramot, vagy csak szimpláán megsértődtek, hogy nem kaptak inni :-O Gyertya és telefon segítségével egy darabig még nem állt le a party, aztán kezdtek elpilledni az emberek, horviék közben befutottak, és gyertyafénynél folyt az eszmecsere.,  Én valahol itt tettem el magam, de nagyon rosszul aludtam:( Reggel Petit felraktuk a  vonatra(Mission Complete), aztán vissza takarítani. Eltertott fél 10ig mire végeztünk és indulhattunk haza. Útközben felvettük Gergőt, és műzlit, akik azthitték gyalogolnak, de rájöttek, h nem:D

Itthon kaja, aztán kezdtünk is fátvágni, majd hasogatni. Szépet termeltünk, megnéztem a Klónok támadását, motoroztam egy jót, és most pedig kockulok. Nagyjából ennyi történt tegnap és ma. Annyi biztos, h az időrenddel nincs minden rendben, már a buli alatt:) A többi elvileg valósághű.
 

Ma végeztem életem első több mint 1000 oldalas könyvvével. Most 5 perccel ezelőtt olvastam el az utolsó sorokat, és nem tudom pontosan leírni amit érzek. 1000 oldal. Van aki 1-2 nap alatt lepörget ennyit, nekem hónapokba telt. Igaz egyáltalán nem olvastam minden nap, és sokszor csak 20-30 oldalt naponta, de így szerintem jobb élményt nyújtott a könyv. Ezalatt a 2 hónap alatt annyira megszokottá vált a könyv világa, hangulata, hogy komolyan hiányozni fog! Annyira szépen, fokozatosan, de tudatosan folyik a cselekmény, hogy a hihetetlen fordulatok szinte nem is hihetetlenek, hanem természetesek. Az olvasó számára kedves és ellenszenves szereplők végül megkapják ami nekik jár, de ehhez iszonyatosan hosszú utat járnak be(több mint 30 évet ölel fel a cselekmény). Azt tudom biztosan, hogy remek könyvet olvastam és egy ideig nem tudok nekiállni egy újnak. Nem mondom hogy feltétlen el kell olvasni, DE ha ezt kihagyjátok, nem tudjátok mit hagytok ki!

Hogy miről is beszéltem eddig:
      Ken Follett - A katedrális

Rövid leszek és tömör, de ezt muszály elmondani! A könyvek általában 50-100 oldallal a végük előtt kezdenek igazán "beindulni", és annyira érdekessé válni, hogy nehéz letenni. Nekem még 300 oldal van hátra és legszívesebben megállás nélkül olvasnám, de már kifolynak a szemeim, szal holnap folyt köv.!

Szégyen  vagy sem én tudok félni! És nem csak a szokásos meglesz-e a zh-m vagy sem, hanem bizony egyedül, sötétben kész tudok lenni. Főleg kinn szélfújásban erdő közelében tud megenni a frász:( A hazafelé biciklizés csak az akasztó aljáig poén, még becsiccsentve sem tovább. Ittasan más a helyzet amikor az iránytartásra fordítódik a koncentráció 100%-a :D Aztán ahogy az ember halad hazafelé fogy az alkohol és józanodik, mire hazaér épp elég ereje van rendbetenni magát és lefeküdni. Ez optimális, de nagyon nehéz belőni ezt a szintet.

Ez a kis bejegyzés megint több mint 2 óráig íródott csak mst elfelejtettem h mit akartam kihozni belőle+a félelem is elszállt nagyjából, szal egyszer ennyi:D
 

Semmikomoly, csak a páros napos sorozatom:(  Tegnap előtt nézem, h holnap kell írni, ma meg látom h tegnap kellett volna:D  Munkás napok voltak ezek elég erősen. Fát hordtunk haza erdőről, meg vágtunk össze, meg hasogattunk. A faszom már kivan a fával, de télen meg picsába hát nem hideg van?!  Mind1. Elkezdtem újra olvasgatni, de nem tudok nagyon belemerülni, valami mindíg jön.

Idei első susnyás élményem tanulsága: kell egy ülés a biciklimre xd Ez így nem állapot, hogy külön élete van az ülésnek! Aztán kiderült h nagyon gyorsan be tudok csiccsenteni, majd józanodni, legalábbis a biciklizésre egész jól éreztem magam, pedig csak 2 söröm volt(na meg ádié fele). Lassan bungiba is kellene valamit alkotni, nehogy üresen pangjon itt a nyáron:D 

Itt van július közepe, és nincs munkám, nincs pénzem, mindjárt vége a nyárnak, és még rengeteg dolgom van. Én nagyon szeretném, h ne törjön meg az általunk alapított hagyomány és csináljunk egy gyalogtúrát, de mivel mindenki dolgozik, meg erre-arra elvan nem biztos h lesz, ami engem nagyon elszomorít:( Valamikor régen azt is terveztük, h elmegyünk Sopronba bringával, én ebbe is benne lennék a nyáron valamikor:)

De jó lenne egy jó hosszú délután tele társassal! Kiderült, hogy itt a faluban van Catan(Gege itt lakik, amit 1 hónapja tudtam meg) Gegééknél:)  Jah van tollashálónk, ahol röpizünk, tollasozunk, tengózunk! Szóval telnek a napok, most már csak egy kis munka kellene, már olyan ami fizet is, merthogy fogyóban vannak a tartalékok:( 

Nah 2 dolog: egyik meg kell beszélni mikor megyünk gyalogtúrázni! Aug 2-3 hetében sztem okés. Az útvonalon sokat nem tudunk variálni: csörötnekre muszály menni(víz és kaja:P) felénk érdemes(közel a civilizáció, de mégis távol) aztán valahol meg csak sátrazhatnánk:D

     a másik valamikor jó lenne egy társasdélutánosat játszani:D csak majd szóljon vki, h menjek;)

Am észrevettétek, h mostanában minden másnap írok? Tök állat, most néztem a dátumokat:D

Megvolt az idei hopplá is! Kicsit felemásra sikerült sajna:(  Jól berúgtunk,  meg megvolt a hangulat, de a zene nem volt az igazi, piszok fáradtak voltunk, és csak kevessen jöttünk össze. Nekem a legnagyobb csalódás a Save Us koncert volt! Értük mentem ki, de nem azt kaptam amit vártam:( A kebab jó volt, most már legalább tudom, hol van gotthárdon kebabos:D    Az egész este tanulsága: jövőre mi mindent megteszünk, ahogy tettük eddig is!

Nyár elején még hiányoltam a meleget, a jóidőt, most meg már a tökökm televan h nem tudok kimenni a napra, mer megöl a hőség:( Holnap betonozás, aratás, aztán hopplá mi?

Legújabb őrület: the-west.hu  hasonló a travianhoz is meg más taktikákhoz is picit. Jól összerakott játék!

Ma voltunk kocsival vissza Sárberkre horgászni. Hajnal 3kor(!!) keltem aztán reggeli, és indulás. Iszonyat köd volt majdnem végig, szal nehezen haladtunk, de odaértünk, majd megkezdődött a horgászat. Viszonylag hamar megjött az első potyka, és szép sorban követték a többiek. Unokatesóm Gergő degeszre fogta magát, a tibor egy nagyon szépet, én 2 méretest fogtam. Mindenkinek megvolt a maga hala, a maga fotójával. Mondanom se kell, voltak alvós időszakok, meg persze lesültem rendesen, de ez hozzá tartozik. 5en voltunk összesen: gergő, 2öcsém, és Gergő barátnője Eszter. Jó is nap volt, és elhatároztuk, h nem is az utolsó;)

Ha már erre járok: hétvégén hopplá! Ugye megyünk?! Majd avassatok be a részletekbe.

Mielőtt nagyot agyalnék elmondom, hogy hazaértünkk Sárberkről. A könyvvel nem tudtam haladni, lekötött a horgászat, de sajna nem voltam teljesen felhőtlen boldog, nekem csak egy méretesebb pontyocska sikerült, meg néhány kárász, de azért nagyon jó kis nyaralás volt ez. Vasárnap öcsémmel(Máté) elmentünk gokartozni. Hatalmas élmény, amint kész lesz a rönöki pály el kell menni, legalább egyszer! 8 perc alatt 3 kört vertem rá, azért nem olyan rossz, de a pályarekordtól meszze lemaraadtam, 2 másodperccel. Aztán irány haza: Őribe csakis Kondorfa, vagy Csákány fele menjetek, Farkasfa felé rettenetesen rossz az út...

No és akkor, amiért nekiálltam a bejegyzésnek: ma öcséim én és néhány falubeli kissráv, és csajszi elmentünk a nagyrétre métázni(baseball kicsit parasztos verziója). Nem is volt ezel baj, játszogattunk, aztán egyszer csak körbenéztem és azt kérdeztem: Mit keresek én itt?
Hirtelen olyan rosszul éreztem magam a "kisemberek" közt. De vajon miért feledkeztem annyira bele? Talán hiányoznak az eltékozolt éveim, amikor egyedül voltam, társaság nélkül, majd amikor még nem mehettem senkihez látógatóba. Nem baj talán annyira, de azért valahányszor egy autó jött arra magamban megkérdeztem: Vajon most mit gondolhat rólam?  Aztán egy idő után nem érdekelt, és már csak métáztunk, hülyéskedtünk. Én mindíg is monstam h szar dolog felnőni, talán nem is  sikerül sose:D
 

Ma szándékoztunk gokartozni, de már söröztem, szal nemtom mi lesz belőle...
Tegnap nem fogtam egyetlen halacskát sem, ellenben a két öcsém sorra fogta a 2-3 kilós pontyokat. Ez kicsit(nagyon) bosszantó volt, de a sörözés feledtette velem ezt a bánatot. Nagyon nem haladok az olvasással, pedig nagyon jó résznél járok:( Valószínű, ha nem lenne laptop akkor már a végefelé járnék, de hát van:D Na nem baj annál tovább tart a varázs! Majd jelentkezem, most ebéd és kezdődik a mai horgászat!

Hurrá nyaralunk!

Amikor semmi dolga az embernek csak hogy elsöntse éppen horgászik, vagy netezik akkor még egy alternatíva az olvasás. Aztán, ha mind megvolt,a kkor kezdődhet elölről:D  Akkor wi-fi van itt, hogy a tó túlpartjáról elér a házba is! Ma vagy holnap még egy kis gokart verseny, csak nehogy unatkozzunk. Hétfőn irány haza és újra meló, egyenlőre csak otthon, nem mintha ez nem lenne elég, csak ezért nem fizetnek:( Asszem előveszek egy hideg sört és kiülök a stégre egy újabb pontyvadászatra:)

Tegnap este felmentünk Ferihez Andrissal. Már nagyon régóta szerettem(?) volna felmenni az öreghez, megnézni mi van vele. Aztán valahogy sose jött össze. Egyedül ne akartam semmiképp, és nem sikerült olyan időpontot találni ami mindenkinek jó lett volna, így hát mindíg elmaradt. Most azonban nem jött közbe semmi különös, csak egy kis segítség: Ferinek reggel vezetnie kellett, ezért viszonylag korán fél 11kor leléptünk. Andrissal még beugrottunk roxyba egyet, csak hogy nehogy má ne:D Aztán végülis negyed 1re hazaértem. Sikerült bebaszcsiznom picit 1,5 üveg bor 3 főre+3 Jäger, + 2 kis whisky-kólától, és bármily furcsa cseppet másnaposan ébredtem, de az a kellemes másnaposság volt ez:D

Kihasználva a napsütést kaszálunk:( szerencsére ma végeztünk és bár az izzadság a szemben nem jó, legalább nem hozzuk be mindet, este égetünk;) Jövő héten pedig kezdődik a Nyaralás Sárberken: horgászunk, lazulunk, sörözünk dejóó lesz:)

És itt  a nyár! Forró napok, napsütés, csak a strand, meg a fagyi maradt el eddig. Milyen jó is ebben az időben mezőn kapálni, vagy füvetnyírni! Ami ennél is jobban tetszett az az alapozás, délután 1től. Itt megittam életem legjobban eső sörét: Aranyhordó üveges kivitelben, egy óra kavicslapátolás után annyira finom volt, hogy ilyet még nem ittam:D A napok telnek, egyik hasznos, másik kevésbé, az olvasgatás jobbára a vonatozásra korlátozódik itthon mindíg elmegy az iső. De legalább jól haladok, lassan meglesz a könyv harmada(tegyük hozzá ez is 300 oldal...) Jóóóó könyv, majd írok róla is, meg majd a bungiról is, de most mennem kell öcsém hívott, munkaaaa...

Mostmár kezdem unni, hogy állandóan arra kelek, hogy esik az eső. Szar, fos, geci idő van és marhára kezdem unni. Nem tudok dolgozni, sem itthon, sem máshol.

Talán elkezdek végre olvasni, és akkor lesz benne vaalmi pozitív is:D
 

Már egy ideje gondolkodtam rajt, hogy megírom ide 2004 őszi szünetét, de eddig el volt veszve a füzetem, és valahogy nem vett rá a lélek, hogy leírjam. Most eljött az idő! Megvan a füzet is, tehát már csak gépelni kell. Teljes egészében az akkor írtakat fogom begépelni, tehát amit olvasni fogtok azt 2004 november első hetében írtam:

Az őszi szünet

  Az a szó, hogy szünet, minden gyereket lázba hoz, van aki nagyobb, van aki kisebb lelkesedéssel, de mindenki várja. Lehet ugyanis, hogy a gyerek szünete egy részét azzal kell töltse, hogy segít a szüreti munkákban- ahogy ez nálunk is lenni szokott.
  Ennek ellenére én is nagy örömmel vártam a "vakációt",-elvégre a fizikai munkát egyszerűbben lehet hanyagolni, mint a szellemit.Tudtam azt is, hogy anyukám elenged a barátokhoz, hisz mióta külön iskolába járunk ritkábban találkozunk.Az első "munkanapom" még döcögősen indult. Kicsit kedvetlenül fogtunk hozzá, de a mama és a szüleim kérésére nem lehet nemet mondani.Második napon már nagyobb kedvvel dolgoztunk, hisz a munka vége után már az egész szünet a miénk. Igaz apukám már nem volt itthon, előző este még én engedtem ki, de már megszoktuk, hogy néha napokig nincs itthon, így nem izgultunk répaszedés közben. Inkább távoli terveken elmélkedtünk. Szinte minden második mondatban szerepelt a "majd".
  Egyszer egy emberre lettünk figyelmesek a föld végén. Ahogy jobban megnéztük láttuk, hogy a Serfec bácsi - apukám főnökét hívják így- az. Egy ideig értetlenül álltunk, majd anyukámmal és a testvéreimmel elindultunk felé. Amikor közelről láttam az arcát valami szorongató érzés fogott el, de próbáltam kiverni a fejemből. Anyukámmal ketten elindultak a házba. Én ottmaradtam, de a testvéreim odamentek a házhoz, és egy kis idő múlva fut felém a legkisebb testvérem és azt mondja, hogy "síró hangot hallottam". Elindultam aház felé és a szorongató érzés egyre erősebb lett. Hiába próbáltam kiverni a fejemből azt a gondolatot, ami eddig csak rémálmaimban fordult elő: meghalt! Á dehogy! Ez biztos csak fantázia! És akkor benyitok! Anyukám sír, minket leültetnek az ágyra. A Serfec bácsi elkezdte mondani: -Fiúk nagy baj van!
  Ez a mondat már elég lett volna, hogy megértsük, de ő végigmondta. -Apukátok reggel karambolozott és meghalt!
  És vége! Ezzel a mondattal több álmot, vágyat és reményt rombolt le, mint amennyit valaha megálmodtunk. Hisz mi van azokkal, amikre még nem gondoltunk? Egy óra hosszan még nem tértünk magunkhoz, de talán még napokig így voltunk vele. Olyan váratlanul ért ez minket, hogy egyszerűen nem tudtuk felfogni, és mind a mai napig megemészteni. Miért?- kérdezgettüknapokig. Miért...? De választ nem találtunk.
  Az ember azt gondolja, hogy hívő ember, de igazán megtapasztalni egy ilyen tragédiában lehet, hogy van Isten. Régen hallottam már, de most rádöbbentem annak a mondásnak az igazságára, miszerint "Ember tervez, Isten végez".
  Úgy gondolom ,nem véletlenül járunk templomba és hallunk hetente Jézusról, Istenről. Most már bizonyosan tudom, hogy van Isten és Jézus, léteztek, léteznek és nem tudok mást csinálni, mint elfogadom akaratukat.
 

Abban a pillanatban, amikor összeszedte maradék erejét, és bátorságát, teste már ugrásra feszült, futásra készen; megcsörrent a lánc, és többé nem tudott mozdulni. Izmai elernyedtek, szeme lecsukódott.
   Ha valaki látta volna az iménti jelenetsort nem igazán értette volna mi történik. Először is nem értette volna a fiú rettegéssel teli arcát ezen a szép estén, aztán mit is kereshet itt ilyenkor? Ám azt hogy a rét közepén egy hang nélküli villám csap le már végképp nem tudta volna hova tenni. A csodálkozásból már csak az billentette volna ki, amikor a fiú térdrerogyik, meredten nézi a villám lecsapásának helyét, majd a feje előrebicsaklik, és becsukja szemeit. Mozdulaltlanul, szinte dermedten, akár egy szobor térdepelt a kicsit már nedves fűben. Aztán mintha mi sem történt volna az imét, a fej emelkedni kezdett. Kicsit lassan, gépiesen, mintha egy finom hangolásó humanoid robot térne életre. A szemek felcsapódtak, és az arcon, amely az imént még tele volt rettegéssel most már nem lehetett érzelmeket kivenni. Ha nagyon akarnánk az eltökéltséget ráfoghatnánk, de leginkább semmire sem hasonlított az arckifejezés. Felállt és elindult vissza. Visszafele indult, pedig már alig 30m-t kellett volna megtennie a céljáig. Már szinte a zsebében érezhette a telefont, azt a telefont, amelyért oly sokmindent hajlandó volt megtenni.
   Nem érdekelte többé. Már nem számít a telefon. Egyetlen cél lebeg a szeme előtt mostantól, és csak ezért él. Mintha soha nem is lett volna igazán értelme az életének, bár nem vagyok benn biztos, hogy ez még az ő élete! Nem túl gyors, de annál határozottab léptekkel indult fel a domb tetejére, vissza a többiekhez. Nem zavarta többé a sötétség, a fák lomjainak hangja talán el sem jutott a tudatáig. Néhány perccel ezelőtt a hideg futkosott a hátán ezt hallva, de most rá sem hederített. Seperc alatt kiért az erdőből a faluban haladt tovább. Az utcai lámpák már működtek, de ez mit sem számított. A kutyák meg sem nyikkantak, csendben visszahúzódtak a kuckóik legsötétebb sarkába. Érezték, hogy ez most nem a házörzés pillanata, sokkal inkább a csandes életben maradásé. Ugathattak volna torkuk szakadtából, az sem zavarta volna Marcit, vagy aki lett belőle. Jó tempót diktálva hamar visszaért a házhoz, a többiek már nagyon várták. Amikor meglátták mindenki megnyugodott , mert már azon voltak, hogy elinduljanak és megkeressék. Aztán ahogy jött közelebb nem is tudták miért, de nem tetszett valahogy senkinek. Nem értették, miért lettek libabőrösek, Marcit látva, ahogy sétál feléjük, de aztán megértették. Máté, aki eddig a testvérek mögé bújva remegett hirtelen előlépett, szemeiben tűz lobbant, és a fizika törvényeit meghazudtolva rugaszkodott Marci felé. A többiek dermedten álltak, nem tudták feldolgozni az eseményeket. Miért néz ki Marci ilyen furcsán, mitől világít a haja, és miért olyan gyilkos a tekintete? Aztán hogy kerül oda a Máté, főleg miért világít az ő szeme is, a hajáról nem is beszélve? De amim a legfontosabb, nos ennek a gondolatnak már az agyukon átfutni sem volt ideje, olyan hirtelen kellett félreugraniuk, és fedezéket keresni, két őrült valami csatája közben...

Nos ma elmentem az oklevelemért, merthogy azt is kaptam:) ugyanakkor, megrendült kicsit a bizalmam köszönhetően főleg a szobatársaimnak( Köszönjük Ádi, Peti). Annyit kaptam tőlük, hogy nem felejtem el túl hamar. Ezenkívül volt valami abban , ahogy az embert rá akarják beszélni dolgokra, hogy kicsit tényleg ilyesztő, vagy legalábbis elgondolkodtató.
A szeminárium végén kellett írni az elért sikerekről és aztán ebből is azonnal idéznek, ha próbálom halogatni a dolgot. Nem tudom mit gondoljak, de abban szinte biztos vagyok, hogy folytatom, csak még nem döntöttem, hogy mikor. Valószínűleg ha lenne pénzem dögivel, ami nincs akk nem is lenne kérdés, hogy elkezdjem a levelezőt, és megcsináljam a könyvet, de így nem tudom:( Ha legalább a hétvége nem lett volna olyan amilyen volt, akk legalább aztmondanám h elég ennyi volt.

A szemináriumról:
Becsületes neve Hubbard Dianetika szeminárium. Péntek délután itatkoztam be. Addig nem igazán tudtam róla sokmindent. 2 naposs program egész napra. Reggel 9től du 6-7ig. Gyakorlatilag filmvetítések, az egész megismerése a cél. Aztán kipróbáljuk a gyakorlatban azt, amit néztünk, és amiről szól a hétvége: az auditálást. Addig nem hittem el amíg nem csináltuk, valami mégis van benn.

Hú ez itt maradt félbe még hétfőn. Na most folytatom:  Kicsit misztikusnak  tűnik az egész, de igazából jól felépített hihető, logikus dolgokból áll össze. Aztán még az is itt van, h túl sokan mondják azt hogy működik. Elég sok időt és pénzt kell belefektetni, de manapság mibe nem? Nem tartom valószínűnek, de leeht hogy nyáron folyamatosan fogom csinálni a Dianetika könyvet levelező tanfolyamon. Majd meglátjuk, a vak is aszonta:D
 

Ma voltam életem első dianetika szemináriumán. Hogy ez pontosan mi is azt inkább nézzétek meg :  http://www.dianetika.hu/#/videos   címen. Nem igazán tudom, mennyire hiszek benne, de akik ott vannak, és régebb óta csinálják ők nagyon dícsérik. Egy nap alatt csak annyit értem el, hogy elfáradtam, és hihetetlenül összezavarodtam. No nem az auditálás miatt, hanem úgy összességében. Kicsit olyan, mintha az agyam nem bírná feldolgozni az összes információt, és kérdést amit ma kapott, a rengeteg különféle érzés, kérdés, kétely,....
ááá még mindíg csak úgy zsong. Holnap még lesz egy nekifutás, szerintem utána lesz egy hosszabb bejegyzés. Azért sem írok most túl sokat, mert amíg az ember nem nézte át miről is beszélek, addig nem fogja megérteni:) Azért kicsit nézzetek bele légyszi, hogy valamit megértsetek a holnapi mondandómból:)  Ha nem írnék, akkor szóljatok rám :P

Kicsit más: a jóéjtmese 2. részéhez: Nem akartam én ekkora fantasy-t írni, sőt őszintén nekem sem tetszik nagyon, csak ne, találtam más módot arra, hogy megmagyarázzam a villámmal érkező alakot, és hogy értelme legyen annak, amit csinál. Fantasyból még nagyon gyenge vagyok, de majd igyekszem fejlődni:) am íródik a 3. rész és igyekszem minimálisra csökkenteni a fantasy elemeket:D