Mielőtt nagyot agyalnék elmondom, hogy hazaértünkk Sárberkről. A könyvvel nem tudtam haladni, lekötött a horgászat, de sajna nem voltam teljesen felhőtlen boldog, nekem csak egy méretesebb pontyocska sikerült, meg néhány kárász, de azért nagyon jó kis nyaralás volt ez. Vasárnap öcsémmel(Máté) elmentünk gokartozni. Hatalmas élmény, amint kész lesz a rönöki pály el kell menni, legalább egyszer! 8 perc alatt 3 kört vertem rá, azért nem olyan rossz, de a pályarekordtól meszze lemaraadtam, 2 másodperccel. Aztán irány haza: Őribe csakis Kondorfa, vagy Csákány fele menjetek, Farkasfa felé rettenetesen rossz az út...

No és akkor, amiért nekiálltam a bejegyzésnek: ma öcséim én és néhány falubeli kissráv, és csajszi elmentünk a nagyrétre métázni(baseball kicsit parasztos verziója). Nem is volt ezel baj, játszogattunk, aztán egyszer csak körbenéztem és azt kérdeztem: Mit keresek én itt?
Hirtelen olyan rosszul éreztem magam a "kisemberek" közt. De vajon miért feledkeztem annyira bele? Talán hiányoznak az eltékozolt éveim, amikor egyedül voltam, társaság nélkül, majd amikor még nem mehettem senkihez látógatóba. Nem baj talán annyira, de azért valahányszor egy autó jött arra magamban megkérdeztem: Vajon most mit gondolhat rólam?  Aztán egy idő után nem érdekelt, és már csak métáztunk, hülyéskedtünk. Én mindíg is monstam h szar dolog felnőni, talán nem is  sikerül sose:D
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.