Ismét a végére értem egy Banks műnek. Név szerint a Holtpont-nak. A leghosszabb regény amit eddig tőle olvastam. Nem mondom, hogy a legjobb, mert valahogy ezt mindegyik könyve végén elmondhatnám:D de mindenképp méltó a sorba. Nem is tudom miért de mintha apró késztetést éreznék a Darázsgyár újbóli elolvasására. Ezt mindenképp elhalasztom, és valószínűleg jegelem is a nyárig.
Szeget ütött a fejemben, hogy miért is érzek akkora vákuumot a könyvek végén. Úgy gondolom egy álmodozó lélek vagyok(sajnos) és a könyvekben mindíg egy másik világba nyerek bepillantást. A sci-fikben legalábbis biztosan. Amikor vége a könyvnek "vissza kell térnem" a valóságba, elillan az álom és ez az ami fáj egy kicsit. Nembaj túlteszem rajt magam, amúgy is van egy következő olvasnivaló. Nem Banks, nem sci-fi szóval nem igazán illik a sorba, de anyukám személy szerint nekem szánta, szóval nekivágok, amúgy is érdekesnek ígérkezik.

Hogy kicsit írjak a könyvről is: olyan mintha, egy kirakóst raknék össze, és ezúttal kicsit közelebb állunk a szó szoros értelméhez. Szépen lassan a helyére kerülnek a darabkák, és minden világos lesz. Nagyon élveztem a könyvet, bár így utólag a vége kicsit elmázoltnak tűnik, talán csak a Katedrális utóhatása, kitufja. Kicsit sok a szereplő és egyikük sem lesz igazán húde szimpatikus, kivéve talán a Hálószakasz-t, viszont nemtudom beszélhetek e "róla" és nem arról(?). Ugyanis a hálószakasz egy RH(rendszerhajó). További informáci a Holtpont nevű könyvben:)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.