Nos elolvastuk ezt is. Nem akarom nagyon lelőni a poént, de azért annyit elmondok, hogy a végére én kicsit mást vártam. Persze az én befejezésem túl happy-end lett volna, de így meg annyi mindent hagy függőben, hogy nem csodálkoznék egy negyedik részen, sőt nagyon is kellene egy negyedik rész, hogy végre lássuk mi is lesz a vége:D

Személyes benyomásaim:
Először is annyira vártam már, hogyha nagyon rossz könyv lett volna, akkor is megveszem, és akkor is elolvasom. De nemhogy nem rossz, hanem egyenesen zseniális a könyv. Kb a 3. sortól magával ragad, és majdnem a vonatot is lekéstem, mert olvastam:) Ez mutatja mennyire nem tudod majd letenni. Mint mindíg most is kicsit hiányzik akönyv világa, a szereplők jelleme. Talán egy kicsit jobban is, mint edig, hiszen 3 könyvön keresztül tartott a kaland és eddig mindíg volt egy következő rész.

  Sebaj nem búslakodok sokáig, van még kiolvasatlan könyv bőven, plusz már tudom mi lesz a következő trilógia, amit meg szeretnék szerezni:  http://www.libri.hu/konyv/ofelsege-sarkanya.html
Már nézegettem személyesen is a könyveket, és ha alkalmam lesz rá, akkor bizony meg is veszem őket szépen sorban.
 

Lassan telik az idő, amikor ilyen ősz van:(  Az embernek nincs kedve semmihez, de főleg nem kimenni, és dolgozni. Kicsit mégis muszály volt, azonban egyből menekültem be a lakásba. Ismét fát kell behordani, tüzelni, és kicsit olyan a hangulat, mint tél előtt. Nagyon nem tetszik. Olvasgatok, elvagyok a laptopommal, néha játszok egyet, de közben már június van. És amikor semmit nem csinálok akkor azért van kicsit rossz érzésem, pedig örülnöm kellene, hogy egyenlőre semmi dolgom. Valószínűleg visszasírom majd ezt, amikor reggeltől estig melózni fogok(már ha fogok, remélem lesz rá lehetőség), de most egyenlőre még az a bajom, h nincs semmi dolgom.
Fura ez! Az embernek mindíg az kell, ami épp nincs, pedig mennyivel boldogabb lenne, ha meglenne mindene, ami épp kell. Vagy mégsem? Néha elgondolkodom, hogy  a boldogság is relatív fogalom. Nem egyszer költöttem már el milliárdokat gondolatban és ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Minden elképzelhető földi jót vettem magamnak, és persze jó ember lévén nem felejtettem el barátaimat sem. Vajon tényleg ilyen lennék, ha nyernék a lottón? Vajon nem változna semmi? Néha attól félek, nem lenne többé a barátság olyan amilyen eddig.
Vagy a boldogságra visszatérve picit lehet hogy épp a cél eléréséig megtett út tesz boldoggá, és nem a cél elérése. kitudja, kinek milyen a lelke:)

Jó sok zagyvaság volt ez így egyben, de ez most jött. Olvasok tovább, aztán csak telik lassan az idő...
 

Egy kis kihagyás után újra itt a jóéjtmese. Időben kicsit visszatekintünk a mai epizódban:

  A mi Földünk még csak kamaszkorát élte, mikor dinókat hordott hátán. S ahogy ezt ma mi is tudjuk tudták ezt már akkor mások is. Bizony nem elírás! Persze, hogy nem vagyunk egyedül az Univerzumban, de ennek nem fogunk örülni a történet végén...  hohó de hát hol van még a vége:)  Szóval mások is látták, amint földünk virágzik és a dinók vidáman élik mindennapjaikat. Azonban ők nem először láttak ehhez hasonlót. A hatalmas világegyetem berkeiben voltak/vannak olyan bolygók mint a mi Földünk. Az élet ezen bolygókon is hasonlóan forog, mint a miénken, időbeni eltolódással persze. Némelyik már teljesen kihalt, mások pedig még csak most születnek.
 Itt jönnek a képbe azok a "mások". Nevezetjük őket idegeneknek, vagy földönkívülieknek ahogy jobban tetszik. Ők az alphionok. A világegyetem legősibb népe. Tudásuk és hatalmuk minden emberi képzeleten felüli, de ezt hamarosan mindenki megérti majd. Az alphionok nagyon sokáig egyedül voltak a nagyvilágban. Elszántan kutattak inteligens univerzumlakók után mindhiába. Az idő haladtával technikájuk "csúcsra" fejlődött és ők maguk is szinte halhatatlanná váltak. Nem hittek istenekben, számukra nem létezett felsőbbrendű faj. Ők voltak azok. Legalábbis miután megtalálták a bolygók közti utazás leggyorsabb módját, és persze a tudásuk birtokában,melynek köszönhetően befolyásolni tudták az evolúció menetét is, ha úgy hozta kedvük. Amikor már mindent irányítottak nem maradt életcéljuk, így hát elkezdtek játszani. Ami nekik csak játék az bolygók végzete, vagy felvirágzása. Elutaznak a kiválasztott bolygóra, majd a fejlődés alakításával létrehozzák a megfelelő bábukat a társasjátékhoz. Egy olyan társasjáték, mint nekünk a rizikó és hasonló stratégiai játékaink. Hogy a játék ne legyen túl egyszerű az ő bábuik mi lettünk. Gondolkodunk, érzünk éljük a saját életünket, és van egy bizonyos "keresztelési" folyamat, amikor a bábuból használható játékszer válik. Ehhez egy meghatározott időben egy meghatározott helyen kell lenni, majd egy alphin "játékos" megkereszteli. Innentől a pályán levő értéktelen bábuból egy hasznos játékszer válik. Ettől fogva 2 lehetőség áll fenn: az alphin vagy "hibernálja" a bábuját, vagy egyből felhasználja. A hibernáció halálon túl is felhasználhatóvá teszi a bábokat, köszönhatően az alphin technikának. Bolygónként általában 1-2 tucat alphin játszik csapatokba verődve. Érkezéskor mindenki kiválaszt egy helyet a bolygón, ill elindít egy időzítőt, amivel aztán katonákat keresztelhet magának. Cél a másik csapat bábuinak "kiütése".

Nem történt ez másként a mi Földünkkel sem. Az alphinok meteorokkal érkeztek(elég sajátos jármű, biztos célbe ér). 2 tucatnyian választották a mi földünket játszótérnek, mindenki kijelölte a saját területét, és elindították az időzítőket is. Majd vártak, kicsit segítettek az evolúciónak, majd később magának az embernek is. Mi nagy feltalálókat, tudósokat tisztelünk a tudásukért, pedig nem mindegyikük saját tudását osztotta meg velünk. Ahogy teltek az évek, évszázadok a két csapat elkezdte gyilkolni egymást. Már persze a játéktéren. Hol az egyik, hol a másik csapat játszott fölényben(perzsák, rómaiak, görögök), de győzni egyikük sem tudott, mert mindíg akadt olyan ember, aki fel tudta venni velük a veersenyt. Többek közt ezért is pusztított a földön pestis, és hasonló vírusok, de az embereket ezekkel sem tudták megtörni. A történelem folyamán a két csapat lassan fokozatosan tökéletesítette a játékuk eszközeit. Nem tudták még miért, de ez a játék különbözött az eddigiektől. Soha ekkora önállóságot még nem mutattak a bábuk, aminek köszönhetően még játékban vannak. A technika már rég lehetővé tette volna, hogy elpusztítsák az egész bolygót, de ez nem történt meg, mert az alphinok tetszését nagyon elnyerte ez a játék.

Voltak/vannak emberek, akiknek feltűnt, hogy bizonyos helyeken "csodák" történnek. Az egyszerű emberekből tudós, feltaláló, a vézna szerényekből tábornok válik. Keringtek legendák a zsidahegyi patak egyik hurkáról is. Állították, hogy egy parasztember egy éjjel vízért ment le, aztán másnap beállt katonának, és 5 év múlva az ezred parancsnokaként szolgált. Mások arról beszéltek, hogy egy csapat túrázó magából kikelve, őrülten tért haza a patak partjáról, és mindannyian elmegyógyintézetben végezték. Az évek teltek, a legendák megfakultak, helyettük újak íródnak.
 

Talán most írok először, mióta hazajöttem. Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy időm se volt nagyon, vagy készültünk a konfirmácira, vagy ott voltunk, vagy a mezőn kapáltam(le is égtem mint az állat, fáj mindenem), és elérkeztünk a mához. A mai napom lazának indult, csak aztán jött a telefon, és indultunk hasogatni máriába a mamához. Szóval amíg a napjaimat szorgosan töltöm elfáradok estére, és nincs erőm írni. Már egy ideje gondolkodom a jóéjtmese folytatásán, de még nem jutottam dűlűre magammal:)

Szombaton aki tud jöjjön, hozassa magát, vagy repüljön nem bánom, csak legyen itt:D Bungiparty lesz. Remélem tudtok jönni. Na vár a pihe-puha ágyikó:)

Öcsém a hétvégén konférmál(bérmálás katolikusoknál) Ezen okból kért meg engem, h szóljak mindazoknak, akik múltkor voltak, és azoknak akik szeretnék megtudni milyen, h készülődjenek:)

Vasárnap, a múltkori időben, vagy inkább egy picit előbb még nem tudom, majd őgyis telefonálok.

Még nem a jóéjtmese ér véget, nem kell aggódni:D  Ma megtaláltam az oly régóta várt trilógiám utolsó darabját.

Zuhanás a mélybe

Ez a köny a Rrejtéjek alagútja, és a Földmély titkai  regények utolsó darabja. Karácsony óta erre vártam. Amikor megláttam a kirakatban azonnal meg kellett vennem. És már 3 fejezeten túl is vagyok. Van egy olyan érzésem, hogy eddigi könyveim közül ő lesz aki a legkevésbé fogja bírni. Értem ezt úgy, hogy nagyon hamar el lesz olvasva a kicsike:)  Ez persze részben szomorú is a számomra, legfőképp mert eddig ha elolvastam egy könyvet, tudtam, h jön a következő. De ezzel vége lesz. Kár érte, de legalább nekiállhatok majd rendesen a Katedrálisnak. Szegény már évek óta várja hogy végolvassam, de eddig még sosem jutottam el a 100. oldalig sem, pedig már kétszer nekiálltam.  Hamarosan folytatom a jóéjtmesét is, csak még nem állt össze teljesen a következő rész:D
 Na minden jót! pápá
 

Csabi ma tudta meg, hogy egyetlen vizsgára sem szerzett aláírást, így a nyár elég hosszú lesz számára.  Ennek most örüljek vagy sírjak inkább?  Ez utóbbihoz több kedvem lenne. A következő félévem, vagyis az őszi, ultra mód dúrva lesz. Rengeteg 3-4 kredites tárggyal, amik mellesleg nem a legkönnyebbek, de semmi gond, majd megoldjuk valahogy. Már azt is számolgattam, h lehet nem tudom időben befejezni az egyetemet...

Nem is akarok erről többet beszélni. Más: hallottátok, h a németek új űrhajót terveznek, ami szögletesebb lesz az eddigieknél, és nem lesznek nagy szárnyai, valamint, egy teljesen új aktív hűtési rendszert is tesztelni fognak az idén.
http://www.sg.hu/cikkek/74429/uj_urhajo_koncepciot_tesztel_a_dlr

Aztán van még itt finomság: az oroszoknak is van GPS-ük, csak nem úgy hívják. Ezt már nem ma olvastam, nem emlékszem tisztán, de annyi biztos, h a kínaiak, a japánok, az iránok, az oroszok mind-mind saját GPS-rendszerrel vannak/lesznek/szeretnének rendelkezni.
http://katpol.blog.hu/2010/05/17/dzsi_pi_esz

Művelődjetek, aztán ha eszetekbe jut vmi akk mondjátok;)
 

Te is meg fogod kérdezni ha ezt megnézed:

http://www.sg.hu/cikkek/74400/a_lehetetlen_mozgas_nyerte_az_illuzioversenyt

Aztán meg rájössz, hogy átvágtak a palánkon:D
 

Meg kell ezt hallgatni-e?   Naná hogy meg. Ma találtam youtubon  csak hallgassátok

https://www.youtube.com/watch?v=AgJUUjSZDzA&feature=related

Engem elvarázsolt.

Persze nem az a hagyományos TV-macis mese lesz ez, hanem amolyan másféle:D Nem lövöm le előre  a poént. Nem légbőlkapott mese lesz, hanem a bungiavató, ill egy tegnap olvasott poszt ihlette.

 Történetünk a bungiavató végén kezdődik, amikor is hazaértünk a biciklikhez, ám ekkor kiderül hogy Marci elhagyta a telefonját(ezen már meg sem lepődünk). Persze az alkohol elég volt ahhoz, hogy Marci igazi férfihoz méltó módon egyedül akarjon visszamenni az erdei sötétségba a telefonjáért, a többiek pedig(révén , nagyon elfáratak) nem ellenkeztek.
  Marci mit sem törődve az időközben erőre kapó széllel egyedül ballag vég a falun. Fülét már szinte bántotta a síri csend, így a fák lombjain suhohó szél hangja mosolyt csalt arcára. Úgy tetszett mintha hárfán játszana egy tapasztalt tehetséges zenész. Ezen zenei aláfestés alatt ért el marci a falu végéhez, észre sem vette, hogy időközben az utcai lámpák világítása ki-kihagyott. A lágy hárfa játék is inkább hasonlított már egy vad vonósnégyes kavargásához. Aztán ahogy az utolsó lámpa fényei is felcsillantak a szeme előtt a szelet, mintha elvágták volna, a vonósnégyes játéka oly hirtelen szűnt meg, mint amily hirtelen borult sötétségbe az egész falu.
    -"Remek! Pont most jön áramszünet.."-      //Persze ekkor még senki sem tudta, mennyire örültek volna egy egyszerű áramszünetnek.// Nincs mit tenni, az erdőben amúgy is sötét volt, már nincs messze a bungi. Még csak a lábát emelte fel a hirtelen támadt csendet és sötétséget egy egész falu kutyáinak siralmas vonítása törte meg. Szegény állatok, mintha  csak az életükért küzdöttek volna. Tehetetlen, és reménytelen vonításuk azonban oly hirtelen halt el, hogy ez már bizony az alkoholszint "jótékony" hatását is bőven legyőzve, enyhe libabőrt varázsolt Marci hátára. A tétova várakozás a lámpák kialvása óta, mostanra bizonytalan és kétségbeesett riadalommá vált. Szerencsére(?) Marci gondolt erre az eshetőségre is így hát elővette kulacsát húzott rajt, amennyi csak beléfért. Így aztán a bátorság sepillanat alatt végáramlott testében, s amint elérte a lábait is elindult újra a telefonjáért. Tudatalattija visítva kiabált, hogy rohanjon, fusson amerre csak lát, de semmiképp sem előre. Ő azonban mit sem hallot ebből, egyszer is többször vesztette el a telefonját, mint ahogy kellett volna. Alig indult el fél perce, amikor újra fújni kezdett egy kis szellő. A fák suhogása most már semmilyen hangszer játékához, de még csak semmilyen eddig hallot földi hangéhoz nem volt hasonló. A felhők közül előbukó hold halvány derengésében, már csak az othhoni meleg ágyra koncentrálva szedte lábait Marci egyre sebesebben. A két erdőrész közötti séta eléggé nyomasztó volt, a rét és a nyílt terep látványa valamelyest megnyugtatta. Lassított is léptein. Kifújta magát. Felnézett a sápadt holdra, ami épp egy újabb felhővel takarózott be éppen. Mintha csak megérezte volna azt a hűvös levegőt ami egyik pillanatről a másikra, nesztelenül érkezett a patakvölgyre. A hideggel együtt a szél is megállt újra és a fák suhogása is elhalkult, majd teljesen megszűnt. Ez az újabb ordító csend már végleg megszűntette az alkohol által még csak-csak támogatott bátorságot. A szuszogás egy kovácsfújtató hangját idézte, a szívdobogás pedig a legkeményebb a techno zenék basszusával is felvette a versenyt, mind ütemében, mind hangerejében. Már bánta, hogy megállt pihenni, hogy nem fordult vissza, de legfőképp hogy egyáltalán elindult. Legszívesebben helyben elaludt volna, csak ne kelljen átélnie már ezt a kiísérteties éjszakát.
   A csendet ezúttal az erdőből jövő faágak recsegése törte meg. Marci lábai a földbe gyökereztek tág szemmel bámult a hang irányába szótlanul, a lélegzetét is visszafolytva. Egy világító szempárral találta magát szemben, de ez a szempár csak egy őzhöz tartozott, aki miután tudomásul vette, hogy mások is vannak réten nem is törődve Marcival elsétált a vadaknak kiszórt élelemig és falatozni kezdett. Ezt látva aztán Marci is újult erővel folytatta útját. Most nem is vot egyedül, a csend sem volt olyan zavaró. Legszívesebben beszélgetett volna az őzzel de félt hogy nincs társalgós kedvében és egyedül hagyná ismét. A rét alsó, legszélesebb részénél aztán végképp elfogyott minden emberi erő Marciból. Előbb az őz vadult meg szinte teljesen, és menekült fejvesztve az erdő sűrűjébe majd a patak szűnt meg csobogni és ha ez még nem lenne elég a fák szél nélkül kezdtek hajlongani, és suhogni. Aztán egy villám csapott le a rét közepén teljesen elvakítva Marcit. Annyira megrémült, hogy térdre rogyott. Hallása teljesen hibátlan maradt, hisz a villámot nem kísérte mennydörgés, ám azt kívánta bár nem hallaná ezt a lánccsörgéshaz hasonló fémes hangot, ami egyre csak erősödött. Aztán nagy erőfeszítések árán még ki tudta nyitni a szemét. Legmerészebb álmait is felülmúlta a látvány, beléfolytotta a szót és a levegőt egyaránt. Egy sötét, óriási alak közelített felé a rét közepe felől. Világított a haja, és vörösen parázslott a szeme.

Jó hosszúra sikerült:)  Remélem legalább egy picit kirázott mindenkit a hideg;)
  Most pedig vissza a termodinamikához..:(
 

Jó kis Sci-fi cím lenne ez:) Én mint lelkes rajongó azonban bízom benne, hogy ez a belátható jövőben valósággá válik majd. Szerencsére nem én vagyok egyedül, és vannak nálam sokkal elvakultabb emberek is, akik mellesleg nem kis zsenialitással is bírnak. Ha ehhez még hozzáadunk egy csipet tőkét, meg labort akkor megszületik a
  Változtatható Impulzussűrűségű Mágnesplazma Rakéta

http://www.sg.hu/cikkek/74202/aszteroidara_kuldenek_az_ad_astra_plazmahajtomuvet

39-45 nap a Marsig. Te jó ég! Gondoljatok bele, manapság utazunk ennyit itt a földön is. Igaz nem rakétával, hanem mondjuk hajóval, de azért nem mind1, hogy Japánból Spanyolországba, vagy a Földről a Marsra!! Amint lehet én megyek:)
 

Nem biztos, hogy ez a helyes cím, de hirtelen csak ennyi jutott eszembe. Ezen bejegyzés lényege a ma zenéje, és az ehhez nélküéözhetetlen klip. Én még emlékszem olyan időkre, amikor azt se tudtam mi az a klip és nem azért, mert beszélni se tudtam, még, vagy a tévékapcsolót sem értem el, hanem mert nem volt még ilyen. Aztán lassan elkezdett csordogálni a tv-ből a zenék alá forgatott vidó, és mind-mind több lett belőle. Ma már néha az az érzésem, hogy fontosabb egy jó klipet forgatni, mint egy jó zenét komponálni, és nem a videót forgatják a zenéhez hanem fordítva. Ez engem nagyon elszomorít, mert csak annyit jelent hogy az átlagember igényei mind kevesebbek, és meg lehet etetni vele minden szart!

Namost szerény véleményem szerint 3 fajat zene-klip varáció létezik:
  1. Amikor a zenét meghallgatjuk, de a kliptől már a hideg kiráz:
                    https://www.youtube.com/watch?v=AOfiziY-htU

  2. Amikor jó a zene és jó a klip(hogy melyik követi melyiket az itt nem lényeg:))
                    https://www.youtube.com/watch?v=uSD4vsh1zDA

  3. Amikor a klipet majdnem szívesebben nézzük zene nélkül:
                    https://www.youtube.com/watch?v=EBvge-c2_Xg&feature=channel

Elnézést, ha valakinek megsértettem volna a zenei ízlését, bár ezt kétlem:) nagyon sok videót linkelhettem volna be még, de remélem ez a három jól példázza mire is gondoltam pontosan. Remélem megtartom jószokásom és írogatok naponta többször, de az igazság az, hogy ez most amolyan pótcselekvés amit akkor csinálunk, mikor a tanulást kerüljük minden létező módon.
Na ennyi mára béka veletek, ezt még nézzétek/hallgassátok meg:
https://www.youtube.com/watch?v=_Qa2d9RoTYQ
https://www.youtube.com/watch?v=s4_4abCWw-w
 

http://www.sg.hu/cikkek/74247/2030_ra_egy_teljesen_digitalis_vilagban_fogunk_elni

Nem tudom hogy vagytok vele, de ezt azért elég nehéz elhinni. Na persze 20 éve a mobil is nagy szó volt, ma meg nézz körbe kinek nincs?
  Ha nem olvastátok még a cikket, akk itt az ideje:)  Biztosan érdekelni fog, garantálom!

Egyszerűen nem tudom elképzelni...
 

Megtartottuk hát az első idei bulit a bungiban. Peti szóhasználatával élve: erdőbuli volt:)
Szerintem túl sokmindent nem érdemes mondanom, aki ott volt az tudja aki nem az meg bánhatja, hogy nem. A patak ezúttal száraz maradt, igazán csak öcsém ütötte ki magát, de ő aztán kiválasztott magának egy kis fát amihez jobban ragaszkodott, mint a söréhez xD

Összességében jó volt szerintem és bízunk a folytatásban;)

Amint léthatjátok csak sikerült győzelmet aratnom az internet ördöge felett;)
Hihetetlen jóféle. Még én is csak képen láttam, de hétvégén végre megyek haza és én is birtokba veszem ezt a kis tákolmányt :D 

Szombaton megyünk le  remélem ti is ráértek akkortájt :)

Ez már a sokaid próbálkozásom arra, hogy láthassátok a képeket :S   Valamit mindíg elrontok, vagy egyszerűen ma nem szeret a rendszer :D

Nem tudom mi van ezzel, egy fél órája ezzel szarakszom... 

Na jó most adtam fel. Csináltam a tar.hu-s accot erre nem küld email-t a bloghu nem akarjamegjeleníteni a képeket, úgyhogy most egyszer ennyi,  nincs több ötletem. Majd ha megjön a kedvem feltöröm html5-t és megjeleítem a képeimet. Addig is türelem..   :(

Nem tudom írtam-e már 2 zh között, ilyen szorosan, de most muszály:  Megírtam a félévben az első olyan zh-mat, ahol nagyon kevés kétségem van a sikeresség felől:) Most irány mecha, csodát teszünk!

Egyébiránt: a bunginak kész a teteje, van ablaka, és ajtaja :-D. Nagyon szívmelengető látványt nyújt, este ha nem felejtem el, teszek képekez is;)   
  Na indultam is, vár a csodatevés!

Egyrész kemény munka vár rám, ha nem akarom a majdani nyári keresetem jórészét kreditekre fizetni, másrészt kemény munka eredménye a bungi, amelynek most már teteje is van. Felkerült a ponyva, holnap pedig öcsémék ajtót, és ablakokat hegesztenek fel. Van egy hahsználaton kívüli akksi otthon, amiről egy egész jópofa nenegépet lehet működtetni(szintén öcsémék hozták össze) szóval ha kész lesz, és minden a helyén lesz olyan lesz mint egy hétvégi ház:D 

Nagyon várom már mikor avatjuk fel. Sajna nekem most egy darabig itt lesz dolgomm dögivel. Amint innen elszabadultam megejtjük valamikor. A baj az, hogy már most túl van szervezve a nyaram:( A KSK-sokkal megyünk a mátrába egy hetecskére, megyek lentibe again sárberki tóra, aztán meló, meg edzésre is kellene majd járni nyár végén, és még nem is mondtam a Balcsit srácokkal stb, stb...  Jóóóóó lesz;-)

Egyszerűen imádom az egyetemben a következő dolgokat:

       -1. KOLINET  a világ legnagyobb találmánya, nélküle senkik vagyunk:D
       -2. Hihetetlenül olcsón bebaszás. Elég 2 sör[ jelen esetben 2 Amstel(140Ft SPAR)] és az ember be tud rúgni:-D
 

Mit érne az élet ezek nélkül?  :D

Kicsit komolyabb dolgok: öcsémék megvették a ponyvát a bungi tetejére, szerintem lassan fel is kerül a helyére, majd ha öcsémék küldenek képet, akk felrakom, addig is képzeljük elXD
Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan sikerül majd, és hogy mennyire fogjuk kihasználni. A vadászokra figyelni kell, szóltak is hogy este 6 után ne nagyon járjunk arra, de hát ugye, amit ők nem látnak, az nem is fáj nekik:D:D

Szerintem király hely lett, és lesz még jobb is. Csak messze van a várostól ergó mindenki mástól:D Azért mi majd lejárunk, legalább a zsidahegyi JÓgyerekek birtokba veszik!:D

És ha még nincs is látótávolban, nem nagyon tudok másra gondolni. A mostani, kicsit "hosszabb" hétvégén öcséimmel  afaszedés helyet bungiépítésbe kezdtünk erősen. Az eredmény: új létra, új híd, új padlózat, a tető kezdeménye. A végéhez csatolok képeket is, hogy lássátok volt vele munka bőven! És azért még lesz is, de jól haladnak a dolgok. A hét elején öcsém a Tibor megveszi a fóliát, vagy ponyvát, aztán már csak fel kell szegezni. Minden anyag ott van már, csak fel kell rakni a helyére. Lesz még egy kis tűztér kialakítva téglák a patakban :D  Aztán legközelebb már ott pipázunk. Ahhh de várom már!

Nos hát újra itt. Szégyenlem magam, hogy ilyen iszonyatos régen írtam, de veszettül nem látok ki a dolgaim alól. 3 hete nem voltam itthon, és nem nagyon csináltam mást a tanulás-alvás-evés-ivás.. soron kívül, többnyire ezt ismételgettem. Na de ha már itt vagyok:

Igazából nem tudom hol kezdjem. Van ugye a suli, amiről inkább nem beszélek, mert már én is unom, és általában úgyis ugyanazokat írom le, szal most képzeljétek ide a nagy általánosságokat és hogy mennyire utálom a tanulást.
Aztán néztünk azért filmet is a 3 hét alatt: Bombák földjén

  Engem teljesen lenyűgözött az Avatar, és biztos voltam, benne, hogy sok oszkárt fog nyerni. Aztán mikor nem nyert kezdtem kételkedni az ítélőképességemmel lapcsolatban, és hogy bebizonyítsam nem én vagyok a "hülye" megnéztem  a bombák földjént. Ne egy szokványos film. Nincs kimondott története,  vagy kesze-kusza cselekménye. Sokkal inkább hasonlít egy dokumentumfilmre. Csak mintha mi is részesei lennénk enneka filmnek. Nem olyan mint amikor az oroszlánok hajtóvadászatát nézzük, de az akciófilmektől is legalább annyira távol van. Leülsz elé, elkezded nézni és azt veszed észre, hogy nem akarsz felkelni, csak nézni szeretnéd, amíg vége nem lesz. A történet szinte zavarba ejtően egyszerű: amrikai katonák irakban, pontosabban tűzszerészek akik (micsoda meglepetés) bombákat hatástalanítanak. A végén persze rájövünk, hogy sokkal inkább szól a film a katonák belsőjéről, mintsem a bombákról. Amikor a főszereplő hazatér az államokba és idegennek érzi magát akkor valahogy rádöbben az ember, micsoda szörnyűség a háború, aztán az hogy visszatér oda, ahol majdnem megölték egyszerűen döbbenetes. Nézzétek meg!

A könyvekkel még a sulinál is rosszabbul állok. Elkezdtem ugyan olvasni a Katedrálist, de annyira nagy, és annyira hosszú, hogy esélytelen. Talán majd vizsgaidőszak végefelé.

Ahogy nézem elég hosszúra sikeredett ez a bejegyzés is, ideje befejezni, és majd legközelebb folytatni!