Nemsokára(holnap) minden visszatér a régi, mondhatnánk általános kerékvágásba. Indul az iskola, és vissza pestre, minden kezdődik megint. Egyetlen reményem, hogy valamilyen csoda folytán elég lesz minden vizsgámra 1szer bemenni és ezzel lesz még 2 hetem itthon január végén. Őszintén szólva kicsit sajnálom, hogy annyi időmet töltöttem el a gép előtt, bár hirtelen nem tudom mi mást csináltam volna. Mondjuk az olvavás egy valós és egész jó alternatíva lett volna, már mind1. Tegnap egy rettenetes érzés kerített hatalmába. Mintha szó szerint belebetegedtem volna abba, hogy vissza kell mennem. Túl jó votl ez a szilveszter vagy nemtudom. Illetve van még1 tippem, csak ez megint nem vidám dolog. 11 emberből 3 olyan volt aki nem egyedül ment. Lassan kezd tényleg őrítő lenni ez a  dolog, hogy nem tudok magammal mit kezdnei. Amikor ezzel foglalkozom mindíg óriási elhatározásaim vannak, csak a megvalósítással szoktak gondok lenni. Utálok így sírni, rimánkodni és elgondolkodom miért ezt csinálom? Végül mindíg nyugtázom nincs nagy baj, csak valamit elrontottak a soron, és véletlenül nem dobtak a "selejt" közé. Ez kicsit erős kifejezés, de nem is ez a lényeg. Nem tudom hogyan másszak ki ebből. Először megpróbálok levizsgázni szépen, aztán lesz majd valami.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.