Néha már komolyan azon gondolkodom, hogy valami nincs rendben velem. És itt most nem az általános rosszkedvre, vagy lustaságomra értem. Ha megnézek egy filmet, annyira mélyen meg tud hatni, hogy néha megijedek ettől. Felmegy a vérnyomásom, a pulzusom, együtt élek a filmmel, de mikor vége van, mitnha egy darabot belőlem is kivágtak volna. Ez van ha jó filmet nézek, ez van mikor végolvasok egy könyvet, vagy pl múltkor, mikor végnéztem a szökést. Az utolsó 6 részt kedden matekvizsga előtti nap.[nem kell külön mondani megbuktam] és mikor vége lett az utolsó résznek rosszul éreztem magam amiatt hogy vége. Fenébe is! Nem értem mi ez, egyáltalán csak velem van ez, vagy legalább más is érez néha ilyet?--- egyébként a film amit néztünk "hét élet" nagyon szomorú, nagyon elgondolkodtató, nagyon jó film, NÉZZÉTEK meg----

Azon is gondolkodtam ma, hogy mikor fogok én felnőni? És mit nevezünk mi felnövésnek? Ház autó, család? Vagy amikor én azt mondom, hogy mostantól felnőttként viselkedem, és akkor az már az? A szülők mondják meg mikortól vagyunk felnőttek? Vagy amikor már nem játszunk többet akkor leszünk azok? Akarunk egyáltalán felnőttek lenni? Minden nap munkába járni, csekkeket fizetni, aggódni?

Rájöttem, hogy nem tesznek jót nekem ezek a filmek. Túl sokat gondolkozom rajtuk. Aztán meg minden máson is. Nemhiszem, hogy 1 sör hozza ezt ki belőlem. Azért teljesen nem vagyok pszihopata ugye? :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.