Szokás azt mondani, minden jó ha a vége a jó. Szerintem ez nem mindenre igaz, sőt néha kifejezetten rossz mikor vége van valaminek. Itt nemcsak az 1hetes kirándulásokra, vagy túrákra gondolok, vagyis főleg nem ezekre. Amikor olvasok 1 könyvet, azonosulok valamelyik szereplővel, együtt élek a cselekménnyel, a részemmé válik a könyv. És valahogy ez a helyzet a sorozatokkal is. Mármint azokkla, amiket nagyon szeret az ember. Erre nagyon jó példa, hogy tavaly megtaláltam a kolihálón az odaát 3 évadját. Végnéztem 3 évadot, és amikor az utolsó részt is végnéztem nem voltam boldog, inkább hiányzott a sorozat. Aztán ugyanez történt a 4. évad után is, amikor még nem tudtam lesz-e folytatás. Ma befejeztem Babylon5-öt. 5 évad egyenként 22 résszel. Elég sok időt töltöttem a lapi előtt ezt bámulva ma kb 14 órát... És hiányzik. Mindíg ez van, a könyvek, a hetes nyaralás, néha talán még a munka is hiányoznak ha egyszer megszoktuk őket és aztán meg vége. Ebből áll az élet, hogy valaminek mindíg vége van, de mindíg visszatérünk valamilyen alaphoz a "hétköznapokhoz". Milyen lenne az élet hétköznapok nélkül? Sosem tudjuk meg, és talán jobb is hogy nem.

Kicsit más: azthiszem mondtam már mennyire siralmasan álluk eddig ebben a félévben. 1 zh-m van meg és legalább 6-t buktam. Nagyon ramatyul állnak a dolgok, és ha nem kapom magam össze akkor attól félek elég nagyot bukhatok. Én bízok benne, hogy sikerül megmenteni a félévet, tavaly is rosszul indult, aztán nem is lett olyan siralmas vége. Most hogy a Babylonnal is végeztem, talán egyszerűbb lesz. Legalábbis nagyon remélem.. . .

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.