Voltatok már úgy, hogy csak egyszerűen sírni volt kedvetek? Fura de néha egy-egy film ezt hozza ki belőlem. Kezdődött Rayen közlegénnyel, aztán nem is tudom még, most épp a FlyBoys. Mindíg volt ezeknek a filmeknek valóságalapja. És általában háborús környezetben zajlottak. I. vagy II wh , vagy egy régebbi háború mind1. Amikor a háború értelmetlenségéről beszélnek vagy arról hogy mi lesz mikor végetér a háború, valahogy mindenki érzi, hogy csak idilli álmok amikről beszélnek. Persze lehet hogy csak én vagyok kicsit érzelgősebb ilyen téren, de akkor van valami az ilyen filmekben amitől végfut a hátamon a hideg...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.