Hát az uv bejött :(  Bár nem hiszem el hogy semmi nem jössze. Komolyan gondolkodom hogy elmegyek innen és öcsémmel nyitunk egy asztalosműhelyt. Nem készül ki a gyomrom vizsgázás előtt, közben, után, nem költök egy rakat pénzt vonatar, kajára, istentudja még mire nem. Valószínűleg nem fogok sorra megbukni mindenből(bár erre már nem vennék mérget) És nyugodt életem lenne. De az a baj hogy megszerettem már ezt a helyet. Jó itt lakni, jó ezekkel az emberekkel lenni nap mint nap. Nem értem hogy hol rontom el állandóan. Szerintetek hol? Miért nem sikerül semmi, miért nem tudok 3órán keresztül nyugodtan ülni és tanulni?
Az öcsém azt mondta ne hozzak rá szégyent. Az utóbbi 3 évben csak azzal cseszegetett, hogy milyen hülye vagyok hogy egyetemre megyek. Már majdnem igazat adok neki, amikor mond egy ilyet. Asszem bele fogok őrülni ebbe már tényleg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.