Akkor hát felfrissítjük emlékeinket és megnézzük hogy is telt a szünet. Legalábbis ez a terv.:)

Szóval még 2010 dec 17-én jöttem haza ha jól emlékszem. Teltek a napok, jött a karácsony, na meg persze a gyalogtúra. Előtte még voltunk fáért, meg az ilyenkor szokásos takarítás ment ezerrel.
      Gyalogtúra
22én indultunk krezgától, szerencsémre gotthárdig kaptam engedményt  és Kerzga kijött értem kocsival. Öcsémék ekkortájt még nagyban rakták a téglakályhát a  tetőtérben ezért kellett a fuvar. Na indulásként benyomtunk egy Jägert, csak hogy jól induljon a  nap. Fel az esőbeállóba aholis megittuk a nap első pálinkáját. Nem volt jó de nem is az volt a lényeg:D Mentünk tovább elég jó tempóban, még egy traktort is lehagytunk:D , sőt volt hogy lassítanunk kellett, mert nem bírtuk az iramot.. A következő megálló a tónál volt, ami totál be volt fagyva. Naná hogy átmentünk rajt, bár elég parás volt, főleg az elején, aztán megbarátkoztunk vele. Anita szegény nagyon félt, de tényleg, aztán néhány csepp könnyecske árán csak legyőzte a tavat, és átsétáltunk a horgászok mellett, akik nagyon furán néztek. 5 fiatal hátizsákokkal sétál át a tavon az erdőből kifele jövet. Nem értem mi olyan fura ezen? Megreggeli10óraiztunk a padnál, aztán hajrá újra neki a terepnek. Már volt néhány ismerős tereptárgy, ösvény, csermely. Elátkoztuk a meleget(+10fok) és a dombokat. Meneteltünk, aztán pálinkáztunk aztán mentünk és egyszer csak odaértünk. Ekkor már mindenkinek minimum a "kellemes szédüléss" című tünetet mutatta. A hegyen a szokásos kúrát követtük: ittuk ami van:D söröztünk, pipáztunk, fröccsöztünk. Ohh majd elfelejtettem, vittem aurora vodkát amit beraktunk a pipába, nah ez gyilkolt. Persze a többiek ragaszkodtak hozzá, hogy megigyuk a maradékot, de én nem voltam hajlandó ebben részt venni és kész.Ettünk konzervet, na de hogy?! Senkinek nem ajánlom ezt a főzési technikát, nem biztonságos senkire nézve sem. Magyarul konzervet nem főzünk tűzben! Később csatlakoztak mások is(Kardni Eni) bár ebben nem vagyok olyan biztos... Viszonylag hamar eltettük magunkat, de ez érthető. Reggel milliószor majdnem elcsúszva leértünk a hegyről, ahova értünk jöttek. Köszönjük Évi!

A többi marad legközelebbre, elfáradtam xd

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.