Ébredtél már úgy hogy amit láttál nem akart valósnaktűnni? Legalábbis nagyon jó lett volna ha semmi köe a valósághoz. Nem ajánlom. Amikor még forog az egész világ és igazából csak bámulsz és azon imádkozol, hogy valaki csípjen meg és felébredsz. Aztán mikor nem jön senki egyre mmélyebben beleissza magát az agyadba az a tudat, hogy ez bizony megtörtént és már nem tehetsz ellene semmit. Aztán jön aminek jönnie kell, a fájdalmas tudomásulvétel......


Ezer meg egy köszönet[és/vagy bocsánat] Ádinak és Marcinak, a tegnap esti ma reggeli dolgokért. Valószínű nem úsztam volna meg ilyen "olcsón" ha ők nincsenek.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.