Ezt nem én találtam ki, ez egy könyv címe.

             John J. Nance - Vakító villanás

Mielőtt értékelnék, azt azért elmondom, hogy mostantól igyekszem minél több könyvről leírni a személyes tapasztalataimat. Olyan lesz ez remélhetőleg, mint krezga barátunk filmes blogja, az én f**ságaim mellet lesznek könyves dolgok is.

Azért kezedem ezzel a könyvvel, mert most végeztem vele és mert az egyik legjobb, amit valaha olvastam. A sztori kb a 10(!) oldaltól beindul és végig pörög. Akciódús, nem idilli, véresen komoly, bár néha már-már hihetetlen. Iszonyat jó könyv, az a tipilus "nem tudod letenni" fajta. Vékonyka érzelmi szállal megfűzerezve, de ettől csak még jobb lesz. Szerintem kicsit hasonlít Dan Brown megtévesztés fokához, mármint ami a stílust illeti.

A sztoriról: Van egy FBI ügynöknőnk, egy oknyomozó riporterünk, aki haditudósító, és a riporter halott barátja, aki valami nagyon fontos információval rendelkezett valamiről, de sajna elhalálozott mielőtt megoszthatta volna a riporterrel. No eztán a riporter felkeresi az FBI ügynököt, és elkezdődik a pörgés. Lesz itt repülőszerencsétlenség/szerencse, gyilkos hajsza a dzsungelben, helikopteres üldözés, bújkálás, árulás, és nyomozás ezerrel. A vége mondjuk részben happy-end, de ez elvárható az egész történet végeként. 
 
Szerintem olvassátok el!   [esetleg nálam kölcsönkapható;-)]
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.