Szóval nem most hanem már tegnap ill. ma délelőtt a temetőbejáratnál ütött szöget a fejemben hogy mit is és miért is csinálok. Ugye november 1 mindenszentek napja. És ekkor emlékezünk elhunyt szeretteinkről. Igen, ez az hogy emlékezünk. De mit takar ez az emlékezés? Mindenki szépen kidíszített koszorúkat nagy néha csicsás mécsesekkel vonul ki a temetőbe és az egész család gyertyát gyújt, ami önmagában nagyon szép és jó,de. Bevallom őszintén kiskoromban nagyon szerettem november elsejét mert szabadon veszély és büntetés nélkül gyújtogathattam, de mára mnegváltoztam és egyáltalán nem szeretem ezt a napot. Nem azért mert nem szeretk gyertyát gyújtani, hanem sokkal inkább mert nem ebben látom a lényeget és mégis ha körbenézek ezt látom. Mintha sokaknak fontosabb lenne az a tény hogy járt a temetőben meggyújtott egy mécsest, esetleg letett pár szál virágot a sírra, mint az hogy emlékezzenek. Pedig nem erről szól a dolog? Ne ragadjunk le ennél, nézzük például a hétköznapban ezt a dolgot. Sok idős néni azzal üti el szabadidejét hogy ápolják hozzátartozóik sírját. Szó se róla nem ez zavar, sokkal inkább az hogy ezután közhírré tezsik és megbeszélik a szomszédokkal mekkora volt a fű mennyit kapált milyen virágott ültetett/tett a vázába...   Mi ez? Most akkor hogy van ez? Egyszer csak egy tárgy a sír amit ápolni kell mert azt mondják majd hogy nem törődünk a halott rokonokkal, máskor pedig maga a rokon jelképe a sír? Nem értem. Nekem ez nem függ össze, nem szeretem a temetőt nem tudom azonosítani apukámat egy kupac földdel meg virággal. Ő otthon van. Nem egy márványtábla, hanem a bejárat, az ablakkeret amit ő csinált, a fotel, vagy épp egyí bicikliszerelés fog rá emlékeztetni. Nem neki kell a sír hanem nekünk akik itt maradtunk hogy tiszta legyen a lelkiismeretünk, hogy törődünk vele halála után is. Nem tudom lehet én vagyok túl, túl valamilyen de ez nekem nem így működik.Mind1 nagyon sok mindent nem értek a világban ez is azok mözé tartozik. Elnézést kérek azoktól akiket esetleg megbántottam, lelki világát sértettem nem állt szándékomban.Mindjárt jövök vissza egy másik gondolattal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.